A Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) hazánk leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak egyike. 1997-ben alakították a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit. Működési területe kiterjed Budapestre, Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megyére. Igazgatósága Budapesten a Jókai-kertben van, de székhelye Esztergom.
Számos állat- és növényfaj csak itt él Magyarországon. A ritka, kipusztulófélben lévő fajok mentésére több programot kezdtek el.
A nemzeti park két nagy hegyvidéke a Börzsöny és a Dunazug-hegység északkeleti része:
* Visegrádi-hegység,
* Pilis,
* Budai-hegység.
A hegyvidékeket a Dunakanyar választja el egymástól.
A nemzeti park magyar részéhez tartozik még a Középső- és az Alsó Ipoly-völgy egy-egy szakasza is:
* Középső Ipoly-völgy:
o Balassagyarmat,
o Patak,
o Dejtár,
o Ipolyvece,
o Drégelypalánk,
o Hont;
* Alsó Ipoly-völgy:
o Ipolydamásd,
o Szob.
Felszíne:
A Duna–Ipoly Nemzeti Park térségének egyedi sajátossága a három nagy tájképi egység: a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása.
A Börzsönyben 1978-ban alakították ki a tájvédelmi körzetet. A hegység vulkáni tevékenység eredménye; legmagasabb csúcsai egy 12 km hosszú gerincen helyezkednek el. Legmagasabb pontja a Csóványos (938 m). A hegység 300–350 forrása bővizű patakokat táplál. A Pilis karbonátos kőzetekből épül föl. Jellemzőek rá a meredek, kopár mészkő- és dolomitlejtők. A hegység mintegy 200 karsztos barlangot rejt magában.
A Visegrádi-hegység andezitvulkáni eredetű; geológiailag nem különül el a Börzsönytől, ezért a geológusok az Északi-középhegység részének tekintik. A keményebb lávakőzetek jobban ellenállnak az időjárásnak, mint a vulkáni tufa, amiben az erózió mély szurdokvölgyeket:
* Holdvilág-árok,
* Salabasina-árok,
* Rám-szakadék
Növényzete
A nemzeti park növényzete sokszínű és átmeneti jellegű. A Börzsöny az Alföld és a magasabb területek határán található, így sok növény elterjedési határa. A szirti páfrány, havasalji rózsa és a gímpáfrány ritkán fordul elő, a kosbor- és nősziromfajok gyakoriak. A Pilis érdekessége a medvehagyma, a budai nyúlfarkfű és a magyarföldi husáng. Az Ipoly árterének rétjein él a réti iszalag. A Szentendrei-sziget aljnövényzetében előfordul a védett piros madársisak.
Állatvilága
Állatvilága is igen gazdag és változatos.
A Középső Ipoly-völgyben él a bennszülött magyar tavaszi fésűs bagolylepke (Dioszeghyana schmidtii). A tiszta vizű folyókban, a parthoz közel tömegesen élnek a
* kérészek,
* álkérészek,
* tegzesek,
* bolharákok.
A Dunakanyarban ritka csigafajok élnek, mint a bödöncsiga és a rajzos csiga.
Ritkább halfajok:
* a legértékesebb faj a petényi márna;
* főképp a Középső Ipoly-völgyben él a selymes durbincs;
* a Börzsöny tiszta vizű patakjaiban a sebes pisztráng;
A lassabban folyó vizekben sok a ritkább hal:
* magyar bucó
* német bucó
* halványfoltú küllő
* homoki küllő
* és minden csíkfaj, köztük a ritka balkáni csík
Ritkább kétéltűek (a vizek mentén):
* sárgahasú unka,
* levelibéka,
* foltos szalamandra (főleg a mélyebb tócsák környékén él; leginkább eső után merészkedik elő).
A hüllők közül:
* szintén a vizek mentén él a mocsári teknős;
* többnyire a patakokhoz közel a törékeny gyík.
Kiemelkedő jelentőségű madárfajok:
* kerecsensólyom,
* parlagi sas,
* kígyászölyv,
* haris.
A Börzsöny erdeiben él a védett:
* fehérhátú fakopáncs és
* vízirigó.
A mocsarakban és nádasokban költ:
* böjti réce
* tőkés réce
A barlangok denevéreknek adnak otthont:
* kis patkós denevér (Rhinolophus hipposideros),
* közönséges denevér.
A háborítatlan erdőkben hiúz, a vizek mentén vidra tűnik fel. Sok a kis termetű rovarevő:
* erdei cickány,
* törpe cickány,
* közönséges vízicickány
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.