Japán térségében az egymás felett/alatt lévő kőzetlemezek "összeakaszkodtak" és mivel a Pacifikus lemez csak egyre nyomul nyugatra, nőttön nőtt a feszültség. Péntek hajnalara ez már akkora lett, hogy a fogak nem bírták tovább, egyszerre egy jó nagyot "ugrott" a lemez. Ez az ugrás volt a földrengés. A főrengést még 39 erős utórengés követte, közülük az első 6 erősebb volt a legutóbbi új-zélendinál is, a legerősebb pedig 7.1 magnitúdójú volt. Az utórengések szinte az ország felét érintették.

 
 

1

Hatalmas erejű, a Richter-skála szerinti 8.9-es földrengés pattant ki Japántól keletre, pénteken 5:46-kor. A rengés hipocentruma (kipattanásának helye) mintegy 24 km mélyen volt, a szárazföldtől 130 km-re keletre. A főrengést még 39 erős utórengés követte, közülük az első 6 erősebb volt a legutóbbi új-zélendinál is, a legerősebb pedig 7.1 magnitúdójú volt. Az utórengések szinte az ország felét, a Honshu sziget északi, Hokkaido déli részét érintették.



Japán esetében nem meglepő, ha megmozdul a föld, az összes a világon kipattanó 6-os, vagy annál erősebb rengések 20 százaléka itt fordul elő. Szerencsére a japánok fel is készültek erre, így jóval kevesebb áldozattal és anyagi kárral kell szembesülniük, mint a legtöbb nagyon földrengésveszélyes országnak - írja Sági Tamás a

Tűzhányó blogban

.



Mi okozta a regéseket?

Japán térsége lemeztektonikailag egy konvergens zóna, ez azt jelenti, hogy itt nagy kőzetlemezek találkoznak és közelednek egymás felé. Északon az Észak-amerikai lemez és Pacifikus-lemez, délen az Eurázsiai-lemez és a Fülöp-lemez közelednek egymás felé. Mindkét esetben az utóbb említett az előbbi alá bukik (szubdukál).



Adott tehát egy konvergens lemezszegély kisszögű, közepes sebességű szubdukcióval. Bár a lemezek mozgása gyakorlatilag folyamatos, mind a szubdukáló, mind a felette lévő lemez szilárd kőzetből áll. Emiatt természetesen nem tudnak egymás mellett súrlódásmentesen elhaladni. Úgy képzelhetjük el őket, mint ha két fogazott lécet csúsztatnánk el egymás mellett úgy, hogy a fogak középre néznek és még nyomjuk is őket egymáshoz. Egy darabig bírja a fog, ahol a léc megakadt, majd egyszer csak letörik és a léc kissé arrébb ugrik.



Ugrott a lemez...

Ez történt a földrengés esetében is. Az egymás felett/alatt lévő lemezek "összeakaszkodtak" és mivel a Pacifikus lemez csak egyre nyomul nyugatra, nőttön nőtt a feszültség. Péntek hajnalara már akkora lett, hogy a fogak nem bírták tovább, egyszerre egy jó nagyot "ugrott" a lemez. Ez az ugrás volt a földrengés.



Minél több ideje gyűlik a feszültség, annál nagyobb lesz a földrengés. A maihoz hasonló rengés évente egy-kettő van legfeljebb az egész Földön. A hirtelen elmozdulás a földrengés erejéből becsülve 500 km hosszan érintette az alábukás zónáját. Ez nem azt jelenti, hogy ennyit mozdult el, hanem hogy ilyen hosszan "törtek le a fogak a lécről", tehát ekkora zónában mozdult hirtelen egymáshoz képest a két kőzettest.



Az utórengések javarészt újabb hasonló elmozdulásokból fakadnak. Egy részük azonban jóval távolabb a nagy rengés epicentrumától pattan ki. Ezek olyan törésvonalakhoz kapcsolhatók, melyek mentén már elég nagy feszültség felhalmozódott az egymás melletti kőzettestek között és a nagy hajnali rengés már csak a végső lökés volt ahhoz, hogy ezek a feszültségek is feloldódjanak egy rengésben.



Szökőár

Mivel a rengés a tenger alatt, a szárazföldtől viszonylag távol pattant ki, ezért ott nem igazán okozott kárt. Ellenben sekély mélysége, nagy energiája és tenger alatti epicentruma miatt rendkívül erős cunamit indított útnak. A tengerben a rengés keltette hullámok óránként 800 km-es sebességgel haladnak. A nyílt vízen többnyire semmilyen problémát nem jelentenek, a hajókról akár észre sem veszik.



A gond akkor van, ha sekélyebb területre - tehát a partra - érkeznek. Ott feltorlódnak, így a hullámok magassága a nyílt vízi 1-2 méterhez képest akár meg is tízszereződhet. Japán partjainál 10 méter magas hullámot is megfigyeltek - olvasható Sági Tamás írásában.

A több atomerőmű építését tervező India kormánya biztonsági ellenőrzéseket rendelt el. Az Egyesült Államokban pedig több képviselő is az atomerőmű-építések "lelassítását" javasolta. Az osztrák energiaügyi miniszter hétfőn felszólította az Európai Uniót, hogy végezzenek biztonsági ellenőrzéseket a kontinens atomerőművein, a japán atomerőműben történt baleset után. Az Európai Bizottság kedden fog megbeszélést tartani Brüsszelben a tagállamok energiaügyi minisztereivel, a nemzeti atombiztonsági hatóságok képviselőivel, és a nagy atomenergia cégekkel.

Parkjaink

2011.01.09. 23:58

A nemzeti park a Természetvédelmi Világszövetség meghatározása szerint olyan terület, amelynek ökológiai egységessége megőrzendő a jelen és a jövő generációi számára; amely megvédendő mindenfajta mezőgazdasági és ipari hasznosítástól; és amelyen lehetőség nyílik nemcsak tudományos, hanem oktatási és szabadidős tevékenységek végzésére is.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]

    * 1 Nemzeti parkok létrejötte
    * 2 Nemzeti Parkok Magyarországon
          o 2.1 A nemzeti parkok működése Magyarországon
    * 3 Külső hivatkozások
    * 4 Lásd még

Nemzeti parkok létrejötte [szerkesztés]

A fenti elvek alapján első alkalommal 1864-ben az Egyesült Államokban helyeztek állami védelem alá egy területet. 1864. június 30-án az Abraham Lincoln által aláírt törvény a Kaliforniai Yosemite Valley-t és a Giant Sequoias-i Mariposa Grove-t állami tulajdonba vette, létrehozva ezzel a Yosemite Nemzeti Park-ot. Az első valódi nemzeti park, amely létrehozatalának pillanatában a nemzeti park nevet is megkapta, az 1872-ben létrehozott Yellowstone Nemzeti Park.

1909. május 24-én alakultak meg az első európai nemzeti parkok, ennek emlékére minden év május 24-én ünneplik az Európai Nemzeti Parkok Napját.
Nemzeti Parkok Magyarországon [szerkesztés]

Magyarországon az 1850/1972. és 1851/1972. számú OTvH határozattal hozták létre az első Nemzeti Parkot. Ez a Hortobágyi Nemzeti Park volt. Hivatalos alapítási időpont 1973. január 1. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) védett területeket osztályozó rendszere II-es kategóriába sorolta a Hortobágyi Nemzeti Parkot. Utolsóként az Őrségi Nemzeti Park alakult meg 2002-ben.
A nemzeti parkok működése Magyarországon [szerkesztés]
Nemzeti Park Igazgatóságok működési területe Magyarországon

Hazánk nemzeti parkjait az Igazgatóságok irányítják. Ezek működési területét a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 347/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet határozza meg. Az egyes Igazgatóságok a működési területükre eső nemzeti park mellett ellátják valamennyi tájvédelmi körzet és országos jelentőségű természetvédelmi terület természetvédelmi kezelését is. A nemzeti park és a nemzeti park igazgatóság fogalmak nem ugyanazt a területet jelölik!
Nemzeti park     Alapítva     Területe (km²)     Székhelye
Hortobágyi Nemzeti Park     1973     805,49     Debrecen
Kiskunsági Nemzeti Park     1974     567,61     Kecskemét
Bükki Nemzeti Park     1976     402,63     Eger
Aggteleki Nemzeti Park     1985     198,92     Jósvafő
Fertő–Hanság Nemzeti Park     1991     235,88     Sarród
Duna–Dráva Nemzeti Park     1996     494,79     Pécs
Körös–Maros Nemzeti Park     1997     501,34     Szarvas
Balatoni-felvidéki Nemzeti Park     1997     569,98     Csopak
Duna–Ipoly Nemzeti Park     1997     603,14     Budapest
Őrségi Nemzeti Park     2002     cca. 440     Őriszentpéter


 

Az Amazonas medence

2010.11.06. 21:25

Amazonas-medencének azt az óriási trópusi esőerdővel borított mélyföldet nevezik, amely Dél-Amerika északi részén helyezkedik el. Nevét a területét nyugatról keletre átszelő Amazonas folyóról kapta. Gyakran nevezik Amazóniának is.

 

A megközelítőleg 2 millió km²-nyi ,fél európányi területével a Föld legnagyobb alföldje, és legnagyobb területű egyenlítői éghajlatú területe, melyen a Föld legbővizűbb folyója kanyarog és emellett a világ legnagyobb egybefüggő erdőségét foglalja magába. Brazília, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana egyes területei is az Amazonas-medencéhez tartoznak. Amazónia kétharmada Brazíliához tartozik, a brazil főváros Brazília is a területén fekszik. A medence területén számos természetvédelmi terület található.

Az Amazonas-medence a Guyanai-ősmasszívum területén fekszik, amely két lépcsős vetődésekkel a mélyben összefügg és ez a rész feltöltődött folyami üledékkel amelyet az Amazonas és mellékfolyói hordtak rá. A medence mélyén megvan a perkambriumi kőzetekből álló összeköttetés a Guyanai- és a Brazil-felföld között, fölöttük találhatók a fent említett üledékes kőzetek[1] Amazonas medencéje, amelyet a világ legnagyobb folyója, a 6296 km hosszú Amazonas töltött fel évek hosszú sora alatt. Dél-Amerika őserdőjében található a világhírű Guacharo-barlang, amely hosszú, kanyargós járataival a leghosszabb barlangrendszer az Amazonas-medencében. Érdekessége, hogy éjszaka guacharo madarak élnek itt.

Úgy tartják, hogy a felszíni édesvizek 20%-a az Amazonas-medencében található. Az Amazonas évszaktól függően 100e m³-200e m³ vizet szállít másodpercenként az Atlanti-óceánba.Az Amazonas a perui Andok magas csúcsaitól ered, és 6296 kilométereken keresztül kanyarog az őserdőn át, és közben 1000 nagyobb mellékfolyó ömlik bele. Az Amazonas mellékfolyói közül tíz a világ 25 legbővizűbb folyói közé tartozik.
Rio Negro

Megközelítőleg 15000 mellékfolyó táplálja. Érdekességként megemlíthető, hogy a déli területeken eredő folyók világos színűek példának okáért a Rio Tapajos és Rio Xingu, míg az északi mocsaras részről eredő folyók sötét vizűek az általuk megcsapolt mocsarak bomló növényi anyagától, ilyen folyó a Rio Negro amelyik bár vize tiszta fekete színű. Rio Madeira amelyik sárga piros színét, a talajeróziónak köszönheti.

Az Amazonas-medence klímája a tropikustól a szubtrópusi klímáig terjed, ennek az a következménye, hogy itt szinte minden nap bőséges csapadék esik. Az erdők gazdagsága is ebben a tényben keresendő, mivel ezek az esők egy több ezer kilométerrel távolabbról származó anyagot tartalmaznak. A szelek a Szahara sivatagból ásványi anyagban gazdag homokot szállítanak az Atlanti-óceánon át és ezt a homokot tartalmazza az eső. Az évi középhőmérséklet az egyenlítői (trópusi) területeken - főként az Amazonas-medencében 25-27 °C . Az erdőségekben többnyire forró és párás a levegő, a nappali átlaghőmérséklet 33 °C, az éjszakai 23 °C körül van.

A faji változatosság itt a legnagyobb a földön, becslések szerint km²-ként 75000 különböző fafajta, és 150000 magasabb növény él itt. Az összsúlya pedig az itt élő élőlényeknek km²-ként megközelítőleg 90790 tonna.

Amazonas-medence területén található a világ legnagyobb őserdeje, amely magába foglalja Brazília, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana egyes területeit.
Az esőerdő

fellelhető sokarcú növényvilág az egész világon páratlan szépségű. A 60 méternél is magasabbra növő fák eltakarják a napfényt, ezért az erdő száraz részein a talajt sokszor csupán rothadó növények borítják. Jellegzetes növényei a kaucsukfa, a fügefajok, a paradió, a pálmafélék, az orchideafajok, a kaktuszfélék.

Amazónia többek közt állatvilágának változatosságáról is híres. Az esőerdőben levő fajok számát csak megbecsülni lehet, mivel az erdő nagy része máig ismeretlen a felfedezők előtt. Egyes források 5-10 millióra becsülik az itt fellelhető fajok számát Eddig 1,4 milliót jegyeztek fel:750000 rovarfajt, 40000 gerincest, 360000 mikróéletformát, 378 hüllőt. Az Amazóniai őserdő emellett 2500 halfajnak és 1600 madárfajnak is otthont ad . A vízpart elengedhetetlen vendégei a színpompás jégmadarak, kócsagok és íbiszek ,a fák sűrű ágai között papagájokat és tukánokat láthatunk.

A folyók jellegzetes halai az élénk színű tetrák és angyalhalak, de a tüskés rája és elektromos angolna is előfordul. ragadozók. Az Amazonasban élő legnagyobb ragadozó hal a 3 m hosszúságot és 200 kg-ot is elérő piraruca, de itt folyami delfinek is találhatóak . Az Amazonas vízrendszerében élő leghírhedtebb hal kétségkívül a vörös pirája amely nagy rajokban vadászik és pengeéles fogaival pillanatok alatt képesek csontig lerágni a húst egy nagyobb testű emlősről is. Az Amazonas-medencéjének legnagyobb ragadozója a fekete kajmán, amely a 4,6 m-es hosszúságot is eléri. Az erdő belsejében a fák felső ágain majmok, lajhárok, kolibrik, papagájok, hatalmas pillangók és denevérek rejtőznek.
Jaguár

A szárazföldön élő állatok közül meg kell említeni a jaguárt, jaguarundit, pekarit, tapírt, vízidisznót és tatut

Az Amazonas-medence területén megközelítőleg 22 millió ember él. Két fontos részre bonthatjuk fel a népességet, az évszázadok óta itt élő őslakos indiánokra, és a betelepült telepesekre. A medencében élő emberek közül a legtöbben a portugálul beszélnek, ami nem meglepő lévén a legnagyobb része Brazíliához tartozik, második helyen a spanyol nyelv van, a harmadik a Reengage.

Yellowstone Nemzeti Park

2010.11.06. 21:19

A Yellowstone Nemzeti Park a világ legrégibb nemzeti parkja. A 8980 négyzetkilométeren elterülő park az Amerikai Egyesült Államokban van, Wyoming, Montana és Idaho államok területén, a Sziklás-hegységben. Híres gejzírjeiről, hőforrásairól és a park területén található egyéb geotermikus jelenségekről. Grizzly medvék, farkasok, szabad bölénycsordák és jávorszarvasok is lakják. A Nagy Yellowstone Ökorendszer központi része, a Föld legnagyobb érintetlen ökorendszereinek egyike. A parkban található a világ egyik legismertebb gejzírje, az Old Faithful gejzír.

Yellowstone jóval a történelmi idők előtt hatalmas vulkánkitörés helyszíne volt, amelynek során óriási mennyiségű hamu terítette be a Középnyugat-Egyesült Államok nagy részét, Mexikó északi részét és a csendes-óceáni partvidék egy részét. A kitörés mellett eltörpül a St. Helens 1980-as kitörése: az egykori hatalmas magmakamra 85 × 45 kilométeres kalderát hagyott maga után. Yellowstone-ban az utóbbi 2,1 millió évben három nagy kitörés volt, a legutóbbi 640 000 évvel ezelőtt. Ezen időszakon belül ezek a Föld legnagyobb kitörései voltak, amelyek klímaváltozásokhoz is vezettek. (Lásd még: Szupervulkán).

A park a Yellowstone folyóról kapta a nevét. Eredetileg francia vadászok nevezték el „Roche Jaune”-nak (valószínűleg a Hidatsa nyelvű „Mi tsi a-da-zi” névből), a később ideérkező angol nyelvet beszélő trapperek pedig ezt „yellow stone”-ra fordították („sárga kő”). Közkeletű, hogy a folyót a Yellowstone-i Grand Canyon sárga szikláiról nevezték el, de az indián név inkább a mai Billings (Montana) közelében látható sárgás meredélyeket jelölhette eredetileg.

A terület emberi történelme legalább 11 ezer évvel ezelőtt kezdődött, amikor amerikai bennszülöttek kezdtek vadászni és halászni a Yellowstone régióban. A Clovis kultúra paleo-indiánjai obszidiánból készítettek vágóeszközöket és fegyvereket, és ezekből jelentős mennyiség maradt fenn. Yellowstone-i obszidiánból készült nyílhegyeket még a Mississippi-völgyben is találtak, ami azt jelzi, hogy a terület törzsei kereskedelmet folytattak a távolabbi törzsekkel.
Sárvulkán Colter poklából

1806-ban a Lewis és Clark expedíció egy tagja, John Colter elhagyta társait és szőrme trapperek egy csoportjához csatlakozott. Miután 1807-ben a trapperektől is elszakadt, az év telén Colter áthaladt a későbbi park egy részén és legalább egy geotermális területet fedezett fel Tower Falls közelében, a Yellowstone északkeleti részén. 1809-ben túlélte a sebesüléseket, amit a varjú indiánokkal és a feketelábú indiánokkal vívott összecsapásban szerzett és beszámolt egy „pokolbéli kénes és tüzes” helyről. Mindenki azt gondolta, hogy ezt a helyet – amelyet ezután Colter pokla néven emlegettek, csak kitalálta. A következő negyven évben a Sziklás-hegység „hegyi emberei” és trapperek több alkalommal számoltak be forrásban lévő sárról, gőzölgő folyókról, megkövesedett fákról és állatokról, de mindezt a közvélemény legendáknak tekintette.
Gejzír a Yellowstone-tónál – létezésüket nem hitték el

Egy 1856-os kutatóutat követően a hegyi ember, Jim Bridger azt beszélte el, hogy forró forrásokat, fellövellő vizet, üvegből való hegyet és sárga sziklákat látott, de ez a beszámoló sem ért el nagy hatást, mivel Bridgert meseszövőként ismerték. A története mégis felkeltette F.V. Hayden felfedező és geológus érdeklődését, aki 1859-ben W.F. Raynoldsszal kétéves kutatásba kezdett a Felső-Missouri régióban, és Bridgert vezetőnek vette maga mellé. A Black Hills környékének átkutatása után (a mai Dél-Dakota államban) a Yellowstone közelébe jutottak, de a nagy havazás visszafordulásra kényszerítette őket. Az amerikai polgárháború kitörése az 1860-as évek végéig késleltette a további kutatást.

A Yellowstone-t meglátogató első igazi kutatócsoport a Folsom-expedíció volt 1869-ben, amely a Yellowstone-tóig követte a Yellowstone folyót és naplót vezetett felfedezéseiről. Az általuk szerzett információktól buzdítva montanaiak egy csoportja szervezte a következő évben a Washburn-Langford-Doane expedíciót, amelyet a montanai főfelmérő, Nathaniel P. Langford vezetett (aki később „Nemzeti Park Langford” néven vált ismertté), és amelyhez az amerikai hadsereg Gustavus Doane vezette egysége is csatlakozott. Az expedíció körülbelül egy hónapot töltött a területen, biológiai gyűjtést végzett és érdeklődésre számot tartó helyek után kutatott. Az expedíció tagja, a montanai író és jogász Cornelius Hedges javasolta először, hogy a területnek nemzeti parki védettséget kellene kapnia (bár valószínűleg nem a Nemzeti Park hegy előtt és nem 1870-ben, ahogy Langford később állította). Hedges 1870-ben és 1871-ben több cikket írt megfigyeléseit részletezve a Helena Herald című újságba, és emlékeztetett Thomas Francis Meagher ügyvivő területi kormányzó 1865 októberi szavairól arról, hogy a terület legyen védett.

A vörösiszap

2010.10.27. 11:08

A vörösiszap többféle fémvegyület elegye, a timföld (alumínium-oxid) gyártásának mellékterméke. A fokozottan veszélyes hulladékok osztályába tartozik. A környezetvédelmi szakemberek a II. veszélyességi kategóriába sorolták.[1][2] Magyarországon az évente termelt veszélyes hulladék mintegy 25–35 százaléka az alumíniumgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszap, ami lúgos kémhatása miatt fokozottan veszélyes hulladék.

A timföldet bauxitból állítják elő. A nyersanyagot porrá őrlik, majd nátrium-hidroxiddal (erős lúg) nagy nyomáson, 150–180°C-on főzik. A gőz elengedése után a vizes szuszpenziót vízzel kétszeresére hígítják, majd ülepítőbe töltik. A vizes oldatot a kikeverő medencébe juttatják. A vízoldható nátrium-aluminátot vízzel elhidrolizálják alumínium-hidroxiddá, a keletkező nátrium-hidroxidot újra felhasználják. Egy tonna timföld előállításakor 1,5-2 tonna vörösiszap keletkezik.

Minden, a vízben nem oldódó komponens visszamarad. Mivel a vas-oxid (ferri-oxid) vörösesbarna, erősen színező anyag, ezért nevezik a visszamaradó, vízben nem oldható zagyot vörösiszapnak. Ezt ülepítő berendezésben választják le, majd eltávolítják. Mosóvízzel lehetőleg minél több nátrium-hidroxidot öblítenek ki belőle, hogy a visszanyert lúgot újra felhasználhassák.

A nátrium-hidroxiddal (marónátronnal) ki nem oldott maradék szilárd anyag erősen lúgos marad; pH-ja általában 10–11 közötti, a 12-t ritkán éri el. A pH ennél nagyobb értékei egyértelműen arra utalnak, hogy a vörösiszapot nem mosták át a szokásoknak megfelelően a nátrium-hidroxid visszanyerése és hasznosítása érdekében. Eredeti nedvességtartalma 40–45%; ebben az állapotában még szivattyúzható; így locsolják ki a tározó részmedencéibe (az ún. kazettákba). Víztartalmát hosszú ideig nem veszíti el, emiatt a plasztikussági határ közeli vagy a feletti állapotban van, folyósodásra hajlamos, és a meggyengült gátszakaszokon csuszamlások vagy rogyások esetén az esővízzel feldúsított zagy akár nagyobb távolságra is kifolyhat a tárolótérből.

A szárított vörösiszap normális összetétele:

    * izzítási veszteség: 10%
    * vas-oxid 24-45%
    * alumínium-oxid 15–28%
    * titán-dioxid 3–11%
    * szilícium-dioxid 5–20%
    * nátrium-oxid 5–12%
    * kalcium-oxid 1–3%

1% alatti mennyiségben gallium-, vanádium és ritkaföldfém-oxidok is találhatók benne.[3] A vörösiszap radioaktivitása mintegy 10–20-szorosa a talajok átlagának,[4] eképpen alacsony aktivitása miatt a sugárzás veszélye elhanyagolható.[5]

Mivel a bauxit összetétele meglehetősen változékony, az egyes lelőhelyekről származó, külön tározókban, kazettákban felhalmozott vörösiszap összetétele jelentősen eltérhet a fentebb megadott irányadó értékektől. Erdélyben például előfordul 68% vasoxid-tartalmú vörösiszap is.

Őrségi Nemzeti Park

2009.11.15. 22:13

Az Őrségi Tájvédelmi Körzetből 2002. március 1-jén hozták létre Magyarország tizedik nemzeti parkját, az Őrségi Nemzeti Parkot, amely magába foglalja az Őrséget, a Vendvidéket, a Rába folyó völgyét és a Szentgyörgyvölgy környékét. Összesen 44 000 hektáron 44 település határát öleli fel. Igazgatósága Őriszentpéteren található.

A nemzeti park jellegzetességei
A valamikori őrispánság 18 községből állt. A földrajzi tájegység 33 települést foglal magába, ebből 7 a Vendvidék része. A táj és természeti egység túlterjed a határon, és Ausztriában a Felső-Őrséggel folytatódik. Nemcsak a történelmi Őrséget, hanem a teljes magyarországi tájegységet magában foglalja. A területen bőségesen van víz: 200 forrás 15 patakot táplál. Az Alpok közelsége miatt az élővilág hegyvidéki jellegű: bükkösök, erdeifenyvesek a jellemzőek. Tömegesen fordul elő a fecsketárnics, a zergeboglár és a sárga liliom. A rétek fölött több mint félezer lepkefaj képviselői szálldosnak.

A terület legértékesebb tagja a szőcei tőzegmohás láp. A jégkorszakból ránk maradt láprét tíz ritka tőzegmohafaj termőhelye. Találtak itt gyapjúsást és szibériai nőszirmot is. A tőzegmoha-párnák teherbíró képességét megítélni szinte lehetetlen, ezért a lápréten életveszélyes a járás.

Szalafő őserdejében 1950 óta nem vágtak ki és nem ültettek fát, e fokozottan védett területen ember nem avatkozhat a természet dolgába. A kutatók azt figyelik, milyen természetes változások mennek végbe az erdő növénytársulásában. Kiderült, hogy az Alpokalján ismert valamennyi rovarfaj megtalálható az erdőben.

A Szalafő és Farkasfa közötti pici dagadólápban egy kivételével az összes Magyarországon ismert tőzegmohafaj megtalálható. Van itt még vidrafű és kereklevelű harmatfű is.

Szakonyfalu a Vendvidék része. Az alpesi hangulatú erdőség hegyi kaszálóin ezerszám virágzik a zergeboglár és a kornistárnics. Az erdőkben emberi beavatkozás nélkül újulnak meg a bükkösök. Erdei ciklámen, fecsketárnics virágzik, farkasboroszlán él itt, az egyvirágú és az ernyős körtike pedig nagyon jellemző erre a vidékre. A Hársas-patak völgyében szivárványos pisztráng is élt, amíg meg nem épült a víztározó.
Henye boroszlán

Szentgyörgyvölgy környékén a volt Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet védettségét elsősorban annak köszönheti, hogy a szálaló erdőgazdálkodásnak köszönhetően szinte természetes állapotban őrizte meg eredeti arculatát. Ezen a tájon kisparasztok birtokolták a fenyveseket, s ezeket úgy ritkították, hogy csak az érett, öreg szálakat vágták ki. Sohasem vágták tarra az erdőt, és a kivágott fák pótlásáról azonnal gondoskodtak, így az erdőben valamennyi fa-korosztály megtalálható. A terület megóvandó védett növényeinek egy része a hűvösebb, hegyvidéki klímát kedveli, mint a henye boroszlán, másutt a növényvilág inkább délies, és itt található pirítógyökér, lednek. Tavasszal virágzik a csillagos nárcisz és a sárga liliom.

A Nemzeti Park a már kihalófélben levő muraközi ló feltámasztásával is foglalkozik. Őriszentpéter mellett több egyedet is tart.

Kőszegi Tájvédelmi Körzet
A Kőszegi-hegységben egyszerre és együtt tanulmányozható az alpesi és a pannon növény- és állatvilág számos faja. A tájvédelmi körzet klímája az Alpok közelségéből adódóan hűvös, párás. Az évi csapadékmennyiség messze meghaladja az országos átlagot. E tájon rengeteg a forrás, a legnevezetesebb a Hétvezér nevet viseli. Alig néhány négyzetméteren 10 helyen bukkan fel a víz. A hegyvidéken sok a bükkös, az alacsonyabb területeken a szelídgesztenye. Az aljnövényzetben él a ritka borda-, vese- és struccpáfrány. Az országban egyedül itt él a hegyi lednek.

Sághegyi Tájvédelmi Körzet
Miközben a Kemenes-alja laza törmelékanyagát a víz és a szél elhordták, elkoptatták, a Ság hegyet ettől megóvta a ráömlött kemény bazaltláva-sapka. Így maradt meg tanúhegyként árulkodva a terület régi magasságáról. A védő bazaltot ötven évig bányászták, és ez majdnem a hegy pusztulását okozta, alakját azonban alaposan megváltoztatta. Magassága csökkent, 291 méteres volt, ma 279 méter. A bányászok fejtés közben szabályosan kettévágtak két vulkáni kürtőt, valóságos metszetet készítve a vulkán belső szerkezetéről, a tűzhányó működési mechanizmusáról. A bányászat következtében elpusztult a hegy eredeti növény- és állatvilága is, de a flórája kezd visszatérni. 1974-ben újra találtak tavaszi héricset, fekete kökörcsin és leánykökörcsint, piros kígyósziszt, hegyi árvalányhajat. Feltűnt néhány bagolyféle, holló, vörös vércse.

Természetvédelmi területek
    * Kőszegi Tőzegmohás Láp Természetvédelmi Terület: ebben a mindössze 0,2 hektáros lápfolton hét tőzegmohafaj él.
    * Körmendi Kastélypark Természetvédelmi Terület: a XVIII. századi Batthyányi-kastély parkját a Rába ártéri erdejére telepítették rá, meghagyva a tölgy-kőris-szil ligeterdő fáinak legszebb példányait.
    * Sárvári Arborétum Természetvédelmi Terület: 1803-ban Habsburg Ferdinánd adott megbízást egy tájképi kert létrehozására a területen.
    * Kámoni Arborétum Természetvédelmi Terület: az arborétum a benne található több mint 3000 féle fa- és cserjefajával Magyarország leggazdagabb tartalmú élőfa-gyűjteménye.