Körös-Maros Nemzeti Park

2009.11.12. 19:41

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. Igazgatóságának működési területe magába foglalja Békés megye területét, Csongrád megye Tiszától keletre eső területeit, valamint a Dévaványai-Ecsegi puszták és a Körös-ártér Jász-Nagykun-Szolnok megyébe eső részeit. A terület két, egymástól jellegében jól elkülöníthető részre osztható: a Körösvidékre és a Békés-Csanádi löszhátra. A nemzeti park kiemelt feladata az erdélyi hérics és bókoló zsálya állományainak fenntartása, amelyek hazánkban csak itt találhatóak.

Dévaványai-Ecsegi puszták
A kiterjedt, változatos adottságú terület a két meghatározó részre oszlik: az egyik a Hortobágy-Berettyó ártere, a másik az Ecsegfalva-Dévaványa térségének szikes legelői. A Berettyó áradásai hozták létre az Alföld legnagyobb kiterjedésű mocsárvidékét, a Nagy-Sárrétet. A lecsapolások után nagy kiterjedésű puszták jöttek létre. A védett terület legfőbb célja a túzok védelme, amely érdekében Réhely-Atyaszegen Túzokrezervátumot hoztak létre.

A Berettyó szabályozásával a dús füvű ártéri gyepek kiszáradtak, hatalmas kiterjedésű szikes puszták alakultak ki. A terület számtalan állattani értéket őrzött meg. A Magyarországon kimutatott madárfajok majd kétharmad része előfordul itt. Közülük legjelentősebb a túzok, amely védelmében a mezőgazdasági tevékenységeket a természetvédelmi céloknak alárendelték. A védett területen elsősorban olyan növényeket termesztenek, amelyek kedvező fészkelő és táplálkozó helyet kínálnak a madaraknak. A térségben több védett, hasonlóan ritka madár is él, mint például az ugartyúk vagy a székicsér, a fogoly, a réti fülesbagoly, a hamvas rétihéja.

A parti részek kitűnő halászóhelye a gémféléknek. Alkalmanként megjelenik a csörgő réce, a prérisirály, a rózsás gödény és a havasi lile. A Hortobágy-Berettyóban 42 halfaj előfordulását mutatták ki, legjelentősebb a réti csík. Védett a vidra és a molnárgörény. Az értékes növényfajok közé tartozik a Berettyóban élő tündérfátyol, rucaöröm és a sulyom. A pusztai zsombékosok legritkább növénye a buglyos boglárka. Csejt-pusztán a medúzafű jelentős állományai.

Körös-ártér
A Körösök mai arcát a természet és az ember együttesen hozta létre. A morotvák jellegzetes növényei a nagy hínár, a sulyom, a tündérfátyol, a sárga nőszirom és a rókasás. A magas ártereken él a ligeti szőlő, a kutyabenge, a fagyal és a kányabangita. A hullámtér számos állatfajnak nyújt menedéket. Az emlősök közül a vidra szigorúan védett. A kis kócsag, a fekete gólya, az üstökös gém és a réti fülesbagoly kiemelt természetvédelmi érték.

Kis-Sárrét
A területet valamikor a Sebes-Körös fattyúágai és igen sok jelentős vízhozamú ér (Fényes-ér, Korhány- és Köles-ér) hálózta be. A múlt század végi folyószabályozási munkálatok ezt a térséget sem kerülték el. A lecsapolások nyomán létrejött jobb minőségű földeket feltörték, felszántották. Szikespuszta fedi a terület nagy részét. Padkás formákat, vakszikes foltokat alig találunk, viszont szép állományai maradtak fenn a löszös jellegű növényzetnek. Májusban, júniusban a lila ökörfarkkóró, a zsályák, a koloncos legyezőfű virágszőnyege borítja a magasabb foltokat. Néhány helyen a védett macskahere is előfordul. A pusztán a túzok életképes állománya él. Rendszeresen fészkel a bíbic, a piroslábú cankó, a nagy goda. A Korhány nevű, ma is élő vízfolyás medrét ligeterdők kísérik. Az erdőkben él az egybibés galagonya, a csíkos kecskerágó, a réti kakukktorma. A madárvilág értékes fészkelő fajai a darázsölyv, a holló, a héja, a békászó sas, az örvös légykapó.

Biharugrai halastavak
A biharugrai halastórendszer Magyarország második legnagyobb mesterséges halastava, gazdag madár-világa miatt 1997 óta a Ramsari Egyezményben is szerepel. A vonuló fajok közül előkerült már az énekes hattyú és a füles vöcsök. Ritka fészkelőként feltűnik a szerecsensirály. Zavartalan fészkelőhelyet talált a dankasirály, a gulipán. Az énekesmadarak közül itt él a kékbegy, a barkóscinege. Az Ugrai-rét és a Sző-rét a sárréti vízi világ két utolsó képviselője. A mocsarakban él az örménygyökér és a réti iszalag. A nádasokban nyári lúd, bölömbika, nagy kócsag és kanalas gém költ.

Bélmegyeri Fás-puszta
A szikes pusztát legelőként, míg az erdőket vadgazdálkodási célra hasznosítják. Botanikai értékei: fátyolos nőszirom, sziki kocsord. A terület az Európai Jelentőségű Madárélőhelyek közé tartozik. Kiemelkedő jelentőségű a századforduló óta létező gémtelep, melyen bakcsó, kis kócsag, szürke gém fészkel, valamint a fellelhető ragadozó madarak több faja. A fokozottan védett madarak közül a gyurgyalag, a kuvik és a gyöngybagoly rendszeresen költ a területen. A védett madarak közül él itt békászó sas, kerecsensólyom, barna kánya. A rovarok közül itt található az ország legerősebb nagy szikibagoly populációja.

Kiskunsági Nemzeti Park

2009.11.09. 11:35

Az 1974. december 20-án alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. Hasonlóan a Hortobágyhoz, ez táj is az ember és a természet sok száz éves együttélésének emlékeit őrzi. A nemzeti park értékes területei a Duna-völgy szikes pusztái, tavai, a Duna-Tisza közi homokhátság homokbuckái, homokos pusztái, mocsarai, az Alsó-Tiszavidék holtágai és ártéri erdői, a Bácska homokbuckái és dunavölgyi löszpartjai.

Területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra programja 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánította. Vizes élőhelyei a Ramsari egyezmény hatálya alá tartoznak és fokozottan védettek. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága Kecskeméten található.

Felső-kiskunsági puszta
Ez a területegység ránézésre a Hortobágyra hasonlít. A hajdani Duna ártéren a folyószabályzás után fel-fel gyorsult a szikesedés, a növényzetét elsősorban olyan sótűrő,sókedvelő fajok alkotják, mint: a veresnadrág csenkesz, magyar sóvirág, kamilla, sziki üröm. Állatvilágának értékes képviselője :a túzok, a kék vércse és az ugartyúk. A végrehajtott élőhely-rekonstrukció nyomán olyan vizes élőhelyek alakultak ki, amelyek vonzzák a vízimadarakat.

Felső-kiskunsági tavak
A terület mélyedéseiben szikes tavak és mocsarak alakultak ki. E ritka élőhelytípus értékes növény- és állatvilágnak ad otthont. Jellemző növényei a fehér tippan, a sovány csenkesz. Fészkelő közösségek alakultak ki gulipánokból, gólyatöcsből és küszvágó csérből. Magasabb részein ugartyúk fészkel.

Izsáki Kolon-tó
Az egykori kiterjedt tóból ma már nádas, mocsár, fűzláp és zsombékos maradt. Állandó fészkelő és táplálkozó helyet szolgál a madarak számára. Területén megtalálható :a vörösgém és szürkegém, a kis kócsag és a nagy kócsag. Halai közül értékes: a lápi póc és a réti csík.

Fülöpházi buckavidék
A vidék futóhomokját az Ény-DK-i irányú szelek alakították. A buckavidék ma is változtatja arcát. A szél továbbviszi a homokot, és máshol buckát épít belőle. A szélárnyékos oldalakon a növényzet. képes megtelepedni A szárazsághoz jól alkalmazkodik a naprózsa, a kései szegfű, a kékvirágú szamárkenyér, a homoki vértő. Az állatvilág képviselői főleg a rovarok közül kerülnek ki. A rovarok nyújtanak táplálékot a homoki gyíkoknak. Értékes madárfajai a sárgarigó, a gyurgyalag, a szalakóta.

Orgoványi rétek
A terület keleti részére az időszakosan vízzel borított láprétek a jellemzőek. Védendő értékei az orchideák. Költési időben sok vízimadár él itt. Legértékesebb állata a Metelka-lepke. Nyugati részén homokbuckák találhatók, amelyek a fülöpháziakkal ellentétben nem vándorolnak. Növényzete nyílt homoki gyep borókával, fokozottan védett növénye a csikófark. Fészkel itt ugartyúk és szalakóta.

Bócsa-Bugac buckavilága és pusztái
A nemzeti park legnagyobb és legösszetettebb területe. Területén homokpuszták, buckák, szikes tavak, mocsarak váltakoznak. A homokfelszínek értékes növényei a homoki nőszirom, a homoki kikerics, a gyapjas csüdfű. Az Alföldön egyedül itt él a fűrészlábú szöcske, a rákosi vipera pedig nemzetközileg védett. Az itt tartott magyar szürkemarha, racka és mangalica állományok az állattenyésztés szempontjából génbankot jelentenek.
 

Szikra és az Alpári-rét

A terület értékét a szikrai Holt-Tisza adja erdeivel, mocsaraival. Sokféle vízinövény találja meg itt életfeltételeit, mint a kolokán vagy a mocsári nefelejcs. Legértékesebb növény a békaliliom és a tiszaparti margitvirág. Találkozhatunk fattyúszerkővel, tavi denevérrel.




 

Hortobágyi Nemzeti Park

2009.11.09. 00:51

A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk első nemzeti parkja, melyet 1973. január 1-jén hozott létre az Országos Természetvédelmi Hivatal. Területe 82 000 hektár. 1999. november 30-án Marrakeshben, az UNESCO Világörökség Bizottságának ülésén felvették a Hortobágyi Nemzeti Park egész területét a Világ Kulturális és Természeti Örökségének listájára. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága Debrecenben található.

Működési területe Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket, valamint Heves megye Tisza-tavi kis szeletét foglalja magába.

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi kezelésében található a Közép-Európa legnagyobb füves pusztáján, a Hortobágyon lévő nemzeti park, 4 tájvédelmi körzet és 19 önálló természetvédelmi terület. A nemzeti park egész területe bioszféra rezervátum, a Ramsari Egyezmény alapján vízi élőhelyei nemzetközileg is védettek. Itt a vízi madarak vadászata egész évben tilos!

A Hortobágy olyan táj, amelyet sajátos története, értékes élővilága, egyedülálló néphagyománya jellegzetesen magyar vonásokkal ruház fel. Az egykori ligetes sztyepp néhány száz évvel ezelőtt még az Alföldön kalandozó Tisza hatása alatt állt. A táj kialakulásában az embernek meghatározó szerepe volt. Mai képét a 19. század vízrendezéseivel (folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása), a legeltető állattartással, az erdők kivágásával, felégetésével alakították ki, melyek hatása a keleti sztyeppék hangulatát idézi. A valaha virágzó – a török hódoltság korában elpusztult – települések emlékét pusztarészek nevei őrzik.

A Hortobágy felszínét a Tisza és mellékfolyóinak áradásai formálták szinte tökéletes síksággá. Magasról szemlélve a táj mint óriási szőnyeg terül el, közepén ezüstös szalagként kanyarog a Hortobágy-folyó. A nemzeti park területe sík, csak néhol emelkednek ki alacsony halmok. Ezeket az úgynevezett kunhalmokat (tudományos néven kurgánokat) emberi kéz alkotta, amelyeket a keleti sztyeppékről a középső rézkorban beözönlő nomádok építették őrdomboknak vagy temetkezési helyeknek (halomsírok).

A nemzeti park területének nagy része szikesekkel teli, rövid fűvel borított legelő, és csupán kis része a kisebb foltokban beékelődött szántóföld. A vidék többi részét a halastavak, mocsarak, holtágak, nádasok jelentik. E mellett néhány település, utak és csekély mértékben erdők (maradvány-, telepített-, ártéri erdők) találhatók a területén. Négy élőhelytípus található itt:

    * szikes puszták,
    * löszpuszták,
    * mocsarak,
    * árterek.

Talaja a nagy lecsapolások, folyószabályozások nyomán szikesedésnek indult. A talajból elpárolgó vízből az ásványi sók kiválnak és a talaj felső rétegében halmozódnak fel. Emiatt jelentősen csökken a talaj termékenysége. A szikes talaj legfelső laza rétege lepusztul, például eső hatására, így néhány cm-es szintkülönbségek alakulnak ki, a padkák laposok. Ezek a kis szintkülönbségek is nagy jelentőségűek a növényzet szempontjából.

A kunhalmokon a löszpuszták állományai maradtak fenn. Elsősorban a tiszacsegei hullámtéren maradtak olyan élőhelyek, amelyek a Tisza szabályozása előtti képet idézik.

Fertő-Hanság Nemzeti park

2009.11.06. 15:10

A Fertő-táj nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy 1979-ben bioszféra rezervátummá nyilvánították, 1989-től pedig a Ramsari Egyezmény nemzetközi jelentőségű vadvizei között is számon tartják. 1994. március 8-án az egykori Hanság Tájvédelmi Körzet hozzácsatolásával létrejött a Fertő-Hanság Nemzeti Park. 1994. április 24-én került sor az osztrák oldalon megalakult nemzeti parkkal közös megnyitóra. Fertő-Hanság Nemzeti Park területe Magyarországon 23 731 hektár, míg Ausztriában 10 500 hektár.

A Fertő
A Fertő (vagy Fertő tó) Közép-Európa harmadik legnagyobb tava és a kontinentális síkvidéki sós tavak legnyugatibb képviselője, kora kb. 20 000 év. Sekélysége miatt vízszintje tág határok között változik, a történelem során többször kiszáradt, legutóbb az 1868-1872 közötti években. A vízszint ingadozásában nagy szerepet játszik a szél, az itt uralkodó É-ÉNy-i szelek a hozzávetőlegesen É-D hossztengelyű tómederben a vizet a déli, a ritkább, de jellemző déli szelek az északi részekre tolják. Ilyenkor a vízszint néhány óra alatt akár 50-80 cm-t változhat. A vízben magas a magas sótartalom, mintegy 2kg köbméterenként. A XX. század első harmadában a tó és a vele vízrajzilag összefüggő Hanság lecsapolása és szabályozása miatt a tópart mentén, főleg a déli oldalon gyors ütemben elnádasodott. Ez a folyamat mára jelentősen lelassult, de nem állt meg.

Ez a környezet sok vízimadárnak biztosít megfelelő életfeltételeket. Fészkel itt nagy kócsag, vörös gém, kanalasgém és nyári lúd. Madárvonulás idején megjelennek a cankók, partfutók, énekesmadarak. Ritka madarak is előfordulnak, mint a vörösnyakú lúd, réti sas és a kékes rétihéja. A tó legértékesebb halai a réti csík, a csuka és a garda.

A tó nyugati részén, a pusztai réteken ritka növényeket láthatunk, itt él a Boldogasszony-papucsa, a légybangó, a tarka és a törpe nőszirom. Sok védett lepkefaj talált a területen élőhelyet, például a nagy pávaszem, a tölgyfa szender, a sápadt szemeslepke. A Kistómalomi-láprét értékes jégkorszaki maradványokat őrzött meg, a mocsári hízókát és a mocsári nőszőfüvet.

A tó keleti vidékén szikes puszták találhatók, amelyek jellegzetes növényei a fertői mézpázsit, a sziki sóballa, a sziki őszirózsa. A területek karbantartása a hagyományos magyar háziállatokból álló állatállomány feladata. Él a területen rackajuhnyáj, szilajon tartott bivaly és magyar szürke marha-gulya.

A Hanság
A Hanság mai felszíne a folyók homokos-kavicsos hordalékának lerakódása és a szél felszínformáló munkája nyomán jött létre. Területét a múlt század elején megépített Hanság-főcsatorna osztja ketté. A Kapuvári-Hany erdői gazdagok rovarokban, és itt él az elevenszülő gyík. A Lébényi-Hanyt kiszáradó láprétek jellemzik, rajtuk kosborok nyílnak. A területen túzok fészkel, néha parlagi viperával lehet talákozni. Ligeterdeinek lakója a kabasólyom, az erdei füles- és macskabagoly. A megmaradt tavak adnak otthont a vízivilágnak. Bennük él a lápi póc és a compó. A nádasokban bölömbika fészkel. A Fehér-tó környékén él a ritka patkányfejű pocok. 2001-ben megkezdődött a Hanság egy részének rehabilitációja a Nyirkai-Hany újraárasztásával.

 

Duna-Ipoly Nemzeti Park

2009.11.02. 21:04

A Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) hazánk leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak egyike. 1997-ben alakították a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit. Működési területe kiterjed Budapestre, Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megyére. Igazgatósága Budapesten a Jókai-kertben van, de székhelye Esztergom.

Számos állat- és növényfaj csak itt él Magyarországon. A ritka, kipusztulófélben lévő fajok mentésére több programot kezdtek el.

A nemzeti park két nagy hegyvidéke a Börzsöny és a Dunazug-hegység északkeleti része:

    * Visegrádi-hegység,
    * Pilis,
    * Budai-hegység.

A hegyvidékeket a Dunakanyar választja el egymástól.

A nemzeti park magyar részéhez tartozik még a Középső- és az Alsó Ipoly-völgy egy-egy szakasza is:

    * Középső Ipoly-völgy:
          o Balassagyarmat,
          o Patak,
          o Dejtár,
          o Ipolyvece,
          o Drégelypalánk,
          o Hont;
    * Alsó Ipoly-völgy:
          o Ipolydamásd,
          o Szob.

Felszíne:
A Duna–Ipoly Nemzeti Park térségének egyedi sajátossága a három nagy tájképi egység: a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása.

A Börzsönyben 1978-ban alakították ki a tájvédelmi körzetet. A hegység vulkáni tevékenység eredménye; legmagasabb csúcsai egy 12 km hosszú gerincen helyezkednek el. Legmagasabb pontja a Csóványos (938 m). A hegység 300–350 forrása bővizű patakokat táplál. A Pilis karbonátos kőzetekből épül föl. Jellemzőek rá a meredek, kopár mészkő- és dolomitlejtők. A hegység mintegy 200 karsztos barlangot rejt magában.

A Visegrádi-hegység andezitvulkáni eredetű; geológiailag nem különül el a Börzsönytől, ezért a geológusok az Északi-középhegység részének tekintik. A keményebb lávakőzetek jobban ellenállnak az időjárásnak, mint a vulkáni tufa, amiben az erózió mély szurdokvölgyeket:

    * Holdvilág-árok,
    * Salabasina-árok,
    * Rám-szakadék
 
Növényzete

A nemzeti park növényzete sokszínű és átmeneti jellegű. A Börzsöny az Alföld és a magasabb területek határán található, így sok növény elterjedési határa. A szirti páfrány, havasalji rózsa és a gímpáfrány ritkán fordul elő, a kosbor- és nősziromfajok gyakoriak. A Pilis érdekessége a medvehagyma, a budai nyúlfarkfű és a magyarföldi husáng. Az Ipoly árterének rétjein él a réti iszalag. A Szentendrei-sziget aljnövényzetében előfordul a védett piros madársisak.

Állatvilága

Állatvilága is igen gazdag és változatos.

A Középső Ipoly-völgyben él a bennszülött magyar tavaszi fésűs bagolylepke (Dioszeghyana schmidtii). A tiszta vizű folyókban, a parthoz közel tömegesen élnek a

    * kérészek,
    * álkérészek,
    * tegzesek,
    * bolharákok.

A Dunakanyarban ritka csigafajok élnek, mint a bödöncsiga és a rajzos csiga.

Ritkább halfajok:

    * a legértékesebb faj a petényi márna;
    * főképp a Középső Ipoly-völgyben él a selymes durbincs;
    * a Börzsöny tiszta vizű patakjaiban a sebes pisztráng;

A lassabban folyó vizekben sok a ritkább hal:

    * magyar bucó
    * német bucó
    * halványfoltú küllő
    * homoki küllő
    * és minden csíkfaj, köztük a ritka balkáni csík

Ritkább kétéltűek (a vizek mentén):

    * sárgahasú unka,
    * levelibéka,
    * foltos szalamandra (főleg a mélyebb tócsák környékén él; leginkább eső után merészkedik elő).

A hüllők közül:

    * szintén a vizek mentén él a mocsári teknős;
    * többnyire a patakokhoz közel a törékeny gyík.

Kiemelkedő jelentőségű madárfajok:

    * kerecsensólyom,
    * parlagi sas,
    * kígyászölyv,
    * haris.

A Börzsöny erdeiben él a védett:

    * fehérhátú fakopáncs és
    * vízirigó.

A mocsarakban és nádasokban költ:

    * böjti réce
    * tőkés réce

A barlangok denevéreknek adnak otthont:

    * kis patkós denevér (Rhinolophus hipposideros),
    * közönséges denevér.

A háborítatlan erdőkben hiúz, a vizek mentén vidra tűnik fel. Sok a kis termetű rovarevő:

    * erdei cickány,
    * törpe cickány,
    * közönséges vízicickány

Duna-Dráva Nemzeti Park

2009.11.02. 20:56

Az 1990-es évek elején eredetileg Jugoszláviával közösen tervezett nemzeti park a közben bekövetkezett változások miatt nem alakulhatott meg, így a Duna–Dráva Nemzeti Park 1996-ban csak Magyarország területén jött létre.

Elhelyezkedése

A nemzeti park a Duna Sió-torkolata és az országhatár, valamint a Dráva mentén helyezkedik el. A Duna–Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre, több, már korábban is védetté nyilvánított terület beolvasztásával. Kiterjedése mintegy 50.000 ha. A nemzeti parkért is felelős Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területe kiterjed Baranya és Tolna megye teljes területére, Somogy megyére a Balaton déli partja kivételével valamint kisebb részben Fejér és Bács-Kiskun megyére is. A Dél-Dunántúl legnagyobb része dombság, amelyből szigetként emelkedik ki a Mecsek és a Villányi-hegység. A dombvidéket keletről és délről a Duna és a Dráva hordalékával feltöltött síkságok szegélyezik, így a védelem alatt álló területeken nagyon sokféle élőhely tanulmányozható.

Gemenc

Gemenc védettségét 1977-ben nyerte el. Ez a terület az ország legnagyobb, zömében erdővel borított ártere, melynek hossza 30 km, szélessége 7 km. Az ártéren a víz az úr, ennek megfelelő a növényzet is: a mélyebb területeken füzek, a magasabbakon nyárfák telepedtek meg, valamint itt él a cserjeszinten a galagonya és a hamvas szeder. Ezek a ligeterdők szinte megközelíthetetlenek, így remek búvóhelyet kínálnak a nagyvadaknak. A ritkán víz alá kerülő részeken található a ritka fekete galagonya, a tavaszi csillagvirág. Gemenc mélyén szürke gémek, rétisasok, kerecsensólymok és békászó sasok találnak élőhelyet.

A gemenci erdőkben található a Gemenci Állami Erdei Vasút, melyen időszakosan gőzvontatású nosztalgia vonat is közlekedik.

Gemencet világhírűvé az ország legszebb, legértékesebb trófeáit növesztő gímszarvas-állománya tette. Rengeteg az őz és a vaddisznó is.

Gemenc területén szárazodási folyamatot indítottak be az 1810-ben megindult folyószabályozási munkálatok. Bár természetes jelenség volna a holtágak feltöltődése és a szárazodás, a szabályozott meder nem enged lehetőséget új ágak képződésének. Ezért várhatóan 2007-től világbanki támogatással revitalizációs programot valósítanak meg a területen.

Dráva-menti síkság

A Dráva-menti síkság tulajdonképpen a helyenként 10–15 km széles magyar árteret jelenti. Az árteret holtágak és galériaerdők kísérik. A morotvákban sulyom, rucaöröm, tündérálom és kolokán állományai élnek. A hazai Dráva- szakasz halban leggazdagabb vizeink egyike. Él itt kecsege, Petényi-márna, lápi póc és réti csík. A kétéltűek közül külön figyelmet érdemel a rendkívül ritka tarajos gőte. A hüllők közül előfordul a kockás sikló, a rézsikló és a mocsári teknős. A partokon költ a kis lile és a billegetőcankó. A jégmadár és a gyurgyalag fészkelőhelye a folyó partfalaiban található. A galériaerdőkben ezrével élnek az énekesmadarak: fülemüle, énekes nádiposzáta, barátposzáta, csilpcsalpfüzike. A térségben tekinthető meg a „kormorános erdő”, mely a kárókatonák tömeges fészkelőtelepe. A nádasok környékén gyakori a hermelin és a menyét. Védett ragadozó a borz, a nyuszt és a vadmacska.

Külön színfoltja a területnek a Mattyi Madár Emlékpark, amelynek kopjafái a hazánkban kipusztult madárfajokra emlékeztetnek.

Lankóczi-erdő

A Lankóczi-erdő Gyékényes község határában terül el, területén ártéri társulások találhatóak. Védett ritkaságai közé tartozik a kockás liliom, a ligeti csillagvirág, valamint orchideák, mint a farkasboroszlán. A ligeterdőkben haris fordul elő.

Zákány-Őrtilos térsége

A területen több olyan növény található, amely az országban másutt nem vagy csak ritkán található. A szurdokvölgyek hűvösebb mikroklímája kedvező életfeltételeket teremt többek között a következő fajok számára: hármaslevelű szellőrózsa, pofók árvacsalán, hegyi zergevirág.

Az Abaligeti barlang
Abaligeti-barlang Felszíne Természetvédelmi Terület: a földkéreg mozgása következtében létrejött kis repedéseket a hévíz tovább tágította. Az 1957-ben kiépített főágon végighaladva gyönyörűen láthatók az egykor itt hullámzó Pannon-tenger által lerakott üledékrétegek. Cseppkövek csak a Nagyteremben fejlődtek. Klímája légúti megbetegedések kezelésére alkalmas. A barlang a nagy patkósorrú denevérek kedvelt tanyahelye.

 

 

Bükki Nemzeti Park

2009.11.01. 23:49

A Bükki Nemzeti Park (rövidítve: BNP) Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben fekszik. Igazgatósága Egerben található.

Az Északi-középhegységnek a többi vulkanikus hegyeitől eltérő földtörténeti múlttal rendelkező tagja a Bükk hegység. Nagy részét tengeri üledékes eredetű kőzetek, főként dolomit és mészkő építik fel. 800 méternél magasabb fennsíkját meredek sziklaszirtek, a Bél-kő, a Pes-kő, a Tar-kő, a Vörös-kő és a többi "Kő" öleli körül, melyekről csodálatos kilátás nyílik a hegység déli lábára. Utóbb felsorolt csúcsok nagy részén halad keresztül az Országos Kéktúra útvonala.

A Bükk-fennsík felszínét a legkülönbözőbb karsztformák: töbrök, víznyelők, zsombolyok teszik változatossá. A Bükk-hegységben több mint 850 barlangot ismerünk. Közöttük található az ország legmélyebb barlangja, a 254 méter mély, 6700 méter hosszú István-lápai-zsomboly ( másik nevén István-lápai-barlang). Jelentősebb barlangjai: a kiépített lillafüredi Anna és Szent István-cseppkőbarlangok, a miskolctapolcai Tavasbarlang, valamint a szabadon látogatható Szeleta- és Balla-barlang. Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 m magasról aláhulló Fátyol-vízesése.

Ugyancsak védendő kincsek a földtani, barlangtani értékek. Azt eltelt évmilliók geológiai erői és a felszíni mállás változatos karsztformákat hoztak létre a mészkőhegységben:

  • Víznyelők
  • Barlangok
  • Kiemelkedő kövek
  • Mély szurdokvölgyek

keletkeztek.

A hegység legegységesebb része az átlagosan 800 m magas Bükk-fennsík, melyet a Garadna patak két részre, Nagy- és Kis-fennsíkra bont. A fennsíkok arculatát a karsztosodás határozza meg. Enyhén hullámos felszínük jellegzetességei az alacsony bércek, a közöttük levő dolinák, a víznyelők, zsombolyok és barlangok. Jellemzők a bércek és a szurdokvölgyek. A hegység szép formái a barázdákkal, üregekkel tagolt, lyuggatott mészkőfelszínek, a karrok és ördögszántások. A hegységben eddig 853 barlangot tártak fel, közülük 45 fokozottan védett. Az ország legmélyebb barlangja, a 250 méter mély István-lápai-barlang, amely a Szepesi-barlanggal, és a lillafüredi István-barlanggal a legszebb cseppköves karsztjáratok közé tartozik. A Bükk sajátos ékességei a karsztforrások vizéből kiváló mésztufa képződmények. A mésztufa gátakat épít a mederben, s a víz a gátakon átcsobogva kicsiny vízeséseken szalad tovább. Híres Szalajka patak Fátyolvízesése, vagy a Szinva patak forrásmészkő-dombja, a mésztufakiválás által bezárt üregben létrejött lillafüredi Anna-barlang. Jellegzetes tájképi elem a Szarvaskői Várhegy: a víz alatti vulkáni működés szép maradványai az oldalában feltáruló párnalávák.

Történelem

Ember már jóval az időszámítás előtt is élt a hegységben. Ennek bizonyítékaként a régészek több barlangban megtalálták a Neander-völgyi ősember eszközeit, csontmaradványait is. A vadászatot és a gyűjtögetést később a nagy mésztartalmú kőzetekre alapozott bányászat, a mészégetés, a hutákban a káliüveg-előállítás, az üvegmívesség, a massákban a fémmívesség, és az összefüggő erdőségeken alapuló fakitermelés, a szénégetés, valamint a kézműipar váltotta fel. A hegycsúcsokon avar sáncok, várak, leomlott falainak maradványai láthatók.

Az ország legnagyobb hegyvidéki, erdős nemzeti parkja létrehozásának alapját a névadó hegység földtani viszonyai teremtették meg. A földtörténeti ókor és középkor változatos tengeri üledékei gyűrődtek fel. A változatos kőzetösszetételhez a talajok sokfélesége kapcsolódik. A változatos felszíni formákhoz pedig olyan mikroklimatikus feltételek társulnak, amelyek jóvoltából a területen egyaránt megtalálja élőhelyét a sajátos kárpáti, mediterrán és a magashegységi jelleget tükröző élővilág, valamint az elmúlt földtörténeti korok számos maradványfaja. A hegységet hatalmas erdőségek uralják, melyekben jól megfigyelhető az észak-déli és a magassági tagozódás.

Környező települések, látnivalók

A látogatók a környék településein: Szilvásváradon, Lillafüreden, Felsőtárkányban, Répáshután, Bükkszentkereszten, Újmassán és Hámoron állandó kiállításokon nyerhetnek betekintést a Bükk természeti értékeibe, a kulturális és ipartörténeti múltba. Télen a kiépített pályákon a síelésre és szánkózásra is lehetőség nyílik.Egy szép látnivaló többek közt Lillafüred.

Diósgyőri vár


A 12. századi vár helyén épült a 14-15. században a gótikus vár, a 16. században megerősítették. A királynék vára Nagy Lajos király korában élte fénykorát. Ma az ország egyik legjelentősebb műemléke. A középkori vár romja és helyreállított építményei önmagukban is élő múzeumnak tekinthetők. A 2500 négyzetméter alapterületű palota valaha mintegy 50 helyiséget magában foglaló, vastag falú, hatalmas épületéből csak négy magas torony és az őket összekötő épületszárnyak földszintje, s néhol emeleti romja áll. A vár külső fala körbejárható. A kazamatában található Közép-Európa legnagyobb lélekszámú panoptikuma, melyben hat életkép mutatja be a 14. századi középkori életet. Rekonstruáltak egy régi kemencét, és természetesen van egy mély kút, ahová a látogatók aprópénzt dobálnak a visszatérés reményében. A diósgyőri vár fontos kulturális helyszín: évtizedek óta otthona többek között a Dixieland Fesztiválnak, a Kaláka Nemzetközi Folkfesztiválnak, a Várjátékoknak, a Történelmi Forgatagnak, színházi és operaelőadásoknak, a Várszínházi estéknek és már egyik játszóhelye a Miskolci Operafesztiválnak is.

Lillafüred


A Garadna- és Szinva-völgy találkozási pontján, a Hámori-tó partján épület klimatikus üdülőhely. Diósgyőrből a Szinva gyönyörű szurdok-völgye vezet a Bükk-hegység egyik legfestőibb pontjához. Az István-barlang, amelynek legismertebb része a nagyterem, a lépcsőkön keresztül megközelíthető kilátó és a 30 m magas kupolacsarnok. Az egész éven át 10 °C hőmérsékletű barlang cseppkőképződményei nagyon érdekesek. A Palota-szálló parkjának egyik természeti látványossága a szálló függőkertjén keresztül megközelíthető vízesés, melynek robaja messzire elhallatszik.

süti beállítások módosítása