Az 1974. december 20-án alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. Hasonlóan a Hortobágyhoz, ez táj is az ember és a természet sok száz éves együttélésének emlékeit őrzi. A nemzeti park értékes területei a Duna-völgy szikes pusztái, tavai, a Duna-Tisza közi homokhátság homokbuckái, homokos pusztái, mocsarai, az Alsó-Tiszavidék holtágai és ártéri erdői, a Bácska homokbuckái és dunavölgyi löszpartjai.

Területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra programja 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánította. Vizes élőhelyei a Ramsari egyezmény hatálya alá tartoznak és fokozottan védettek. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága Kecskeméten található.

Felső-kiskunsági puszta
Ez a területegység ránézésre a Hortobágyra hasonlít. A hajdani Duna ártéren a folyószabályzás után fel-fel gyorsult a szikesedés, a növényzetét elsősorban olyan sótűrő,sókedvelő fajok alkotják, mint: a veresnadrág csenkesz, magyar sóvirág, kamilla, sziki üröm. Állatvilágának értékes képviselője :a túzok, a kék vércse és az ugartyúk. A végrehajtott élőhely-rekonstrukció nyomán olyan vizes élőhelyek alakultak ki, amelyek vonzzák a vízimadarakat.

Felső-kiskunsági tavak
A terület mélyedéseiben szikes tavak és mocsarak alakultak ki. E ritka élőhelytípus értékes növény- és állatvilágnak ad otthont. Jellemző növényei a fehér tippan, a sovány csenkesz. Fészkelő közösségek alakultak ki gulipánokból, gólyatöcsből és küszvágó csérből. Magasabb részein ugartyúk fészkel.

Izsáki Kolon-tó
Az egykori kiterjedt tóból ma már nádas, mocsár, fűzláp és zsombékos maradt. Állandó fészkelő és táplálkozó helyet szolgál a madarak számára. Területén megtalálható :a vörösgém és szürkegém, a kis kócsag és a nagy kócsag. Halai közül értékes: a lápi póc és a réti csík.

Fülöpházi buckavidék
A vidék futóhomokját az Ény-DK-i irányú szelek alakították. A buckavidék ma is változtatja arcát. A szél továbbviszi a homokot, és máshol buckát épít belőle. A szélárnyékos oldalakon a növényzet. képes megtelepedni A szárazsághoz jól alkalmazkodik a naprózsa, a kései szegfű, a kékvirágú szamárkenyér, a homoki vértő. Az állatvilág képviselői főleg a rovarok közül kerülnek ki. A rovarok nyújtanak táplálékot a homoki gyíkoknak. Értékes madárfajai a sárgarigó, a gyurgyalag, a szalakóta.

Orgoványi rétek
A terület keleti részére az időszakosan vízzel borított láprétek a jellemzőek. Védendő értékei az orchideák. Költési időben sok vízimadár él itt. Legértékesebb állata a Metelka-lepke. Nyugati részén homokbuckák találhatók, amelyek a fülöpháziakkal ellentétben nem vándorolnak. Növényzete nyílt homoki gyep borókával, fokozottan védett növénye a csikófark. Fészkel itt ugartyúk és szalakóta.

Bócsa-Bugac buckavilága és pusztái
A nemzeti park legnagyobb és legösszetettebb területe. Területén homokpuszták, buckák, szikes tavak, mocsarak váltakoznak. A homokfelszínek értékes növényei a homoki nőszirom, a homoki kikerics, a gyapjas csüdfű. Az Alföldön egyedül itt él a fűrészlábú szöcske, a rákosi vipera pedig nemzetközileg védett. Az itt tartott magyar szürkemarha, racka és mangalica állományok az állattenyésztés szempontjából génbankot jelentenek.
 

Szikra és az Alpári-rét


A terület értékét a szikrai Holt-Tisza adja erdeivel, mocsaraival. Sokféle vízinövény találja meg itt életfeltételeit, mint a kolokán vagy a mocsári nefelejcs. Legértékesebb növény a békaliliom és a tiszaparti margitvirág. Találkozhatunk fattyúszerkővel, tavi denevérrel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.