A mozaikos felépítésű Balaton-felvidéki Nemzeti Park 1997-ben alakult Veszprém és Zala megye területén, a Balaton északi vonalától a Rába síkjáig, a Marcal völgyétől a Tési-fennsíkig, a Murától a Kis-Balatonig fekvő terület mintegy 57 000 ha-os részén. Igazgatósága Csopakon van.
A nemzeti park területei közül legrégebben védett a Tihanyi-félsziget 16 km²-nyi területe. Itt került kijelölésre 1952-ben hazánk első tájvédelmi körzete. A félszigeten egykor működő vulkánok és hévforrások nyomaira bukkanhatunk, amilyenek például a bazalttufából a szél erejével formált különös alakú sziklák és az un. gejzírkúpok, melyek valójában nem igazi gejzírek, hanem hévforrások működése nyomán keletkeztek.. A legismertebb forráskúp az Aranyház, mely a rajta élő sárga zuzmóról kapta nevét. A félsziget belsejében található két magas fekvésű katlan közül a déli közepén a Balaton vízszintjénél 25 méterrel magasabban terül el a Belső-tó, amelynek medre, csakúgy, mint a Külső-tóé, vulkáni működés nyomán alakult ki. A tihanyi beltavak vize kizárólag a helyben lehulló csapadékból származik.
Az enyhe klímának köszönhetően ritka növény- és állatvilág alakult ki. Az erdők jellemző madara a füles kuvik. A száraz lejtőssztyeppek ritka növényei a vetővirág, az őszi csillagvirág, a borzas szulák és a hártyás galambbegy. A területen ritka lepkefajok is élnek, mint a szürke medvelepke és a lápi araszoló lepke. A Tihanyi Külső-tó a vízi madarak kedvelt élőhelye. A balatoni kecskekörmök tulajdonképpen megkövesedett tengeri kagylók maradványai, amelyet a hullámverés koptatott gömbölyűre. A félsziget nyugati oldalán fekvő mintegy 650 hektáros terület 2003. július 1-jén Európa Diplomát kapott.
Badacsony és a Tapolcai-medence
A Balaton partjának hegyei – Badacsony, Szigliget stb. – vulkáni tevékenység nyomán alakultak ki. A szél és a víz romboló munkája nyomán csak az ellenállóbb bazalt maradt vissza, így jöttek létre a tanúhegyek. A Badacsony oldalában (ahol egykor bazaltbányászatot végeztek, jelentősen elcsúfítva a vulkáni tanúhegyet) hatalmas kőfolyások, kőtengerek találhatók.
A bazalthegyeken számos ritka növény él. A kőomlásokon él a sziklai ternye, a Badacsony erdeiben pedig erdei ciklámen, májvirág. Hazánkban egyedül a Szent György-hegyen él a cselling-páfrány, de itt él a szintén ritka pikkelypáfrány és a Lumnitzer-szegfű is. A Csobáncon él a fekete kökörcsin, a leánykökörcsin és a buglyos kőtörőfű. A terület madárritkaságai a holló, a vörös vércse és a kövirigó.
Tájvédelmi körzetek
Magas-Bakonyi Tájvédelmi Körzet
Biológiai sokszínűsége és geológiai érdekességei miatt fontos. A felszín alatt számos barlang található, melyek közül kiemelkedik az Odvas-kői-barlang, az Ördöglik-barlang, valamint a Kis- és Nagy-Pénzlik. A Szömörke-völgyben eredő Judit-forrás mésztufából álló gátsora pedig a bükki Szalajka-völgy képződményeihez hasonlítható. A terület legnagyobb részét gyertyános-bükkösök borítják. A legmagasabb részek magashegységi jellegűek, hegyi szillel, hegyi juharral és magas kőrissel. E társulás értékes madarai a fehérhátú fakopáncs, a fekete gólya, a holló és a kerecsensólyom. A cserjeszint jellemző növénye a télen is zöld babérboroszlán. A mélyebb völgyek jellemző fajai az erdei holdviola, a gímpáfrány, a havasi turbolya és a farkasölő sisakvirág. Az Odvaskőháton él a hazánkban csak itt előforduló rozsnokképű árvalányhaj. A hűvösebb bükkösökben még találkozhatunk havasi cincérrel és alpesi gőtével. A Vörös János Séd-patakjában még kövi rák is van.
Somló Tájvédelmi Körzet
A magányos Somló a Marcal-medencéből emelkedik ki. A védettség célja a hegy tájképi, gazdálkodási és építészeti értékeinek együttes megóvása. A fokozottan védett hegytető a várrommal és bazaltsziklákkal gyönyörű, impozáns látványt nyújt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.